Hitler és az angol boszorkányok átka
Hitler 1940-re átrobogott Nyugat-Európán, és elkezdte szervezni az angliai partraszállást. Úgy érezte, Németországnak bőven van törleszteni valója az első világháborús megaláztatás után. Nagy Britannia lélegzet visszafojtva figyelte, hogy a jelentős német haderő mikor éri el az angol partokat. Májusban a német szárazföldi haderő európai előre nyomulása azonban hirtelen megtorpant, a történészek azóta is kutatják az okát. Minden esetre a visszavonuló francia hadsereg lélegzetvételnyi szünethez jutott, rövid idő alatt rengeteg embert ki tudtak a csatornán keresztül Angliába menekíteni. Ennek ellenére az új angol miniszterelnök, Winston Churchill határozott véleménye az volt, hogy a német invázió hamarosan bekövetkezik.
Mivel a német erők behatolása értelem szerint délen volt várható, a dél-angliaiak tartottak elsősorban ettől, és próbáltak minden eszközt bevetni a megelőzésre, még a misztikus lehetőségeket is. Így történhetett az meg, hogy a dél-angliai boszorkány közösség, mert volt ilyen, átkot mondott Hitlerre, ill a német támadó erőkre.
Amikor a német invázió fenyegetésének híre megérkezett, egy közös gyűlés keretében 1940 augusztus 1-én mondták ki az első ilyen ominózus átkot. Bár erről konkrét dokumentum nem maradt fenn, történészek, egyéb források felhasználásával, leírták, a boszorkányszeánsz maga hogyan történhetett. Több helyen szerepel, hogy ezek a szertartások nagyon lenge ruházatú, vagy egyenesen meztelen nők részvételével történtek – lehet persze, a misztikusság és persze az izgalmasság fokozására emelték ezt a dolgot ki. Minden rendezvény szerves része volt a közös kántálás és tánc, illetve egyfajta együttes mozgás. Az ideális helyszín mindig egy erdő, talán még az ősi druida hagyományok miatt, és a korszak legfeljebb annyival volt kénytelen a régi szokásokkal szakítani, hogy a tradicionális tűzijátéknak, a légvédelmi előírások miatt, el kellett maradnia, legfeljebb lámpásokat használhattak sötétedés után.
Azt ismételgették, hogy „nem jöhetsz át”, nem fogsz tudni átjönni”, így utaltak a Csatornán való német átkelés lehetőségére. A szeánszot magát többször is megismételték, olyan dél-angliai helyszíneket keresve, ahol a Stonehenge-hez hasonlatos őskori kőoltárok, monolitok voltak találhatóak. Hitler maga és baráti köre -különösen Himmler – az okkult tudományok és a misztikus tárgyak nagy kedvelője volt, így talán elgondolkodtathatta, ha az átok a fülébe jutott. Egy azonban biztos, a háború végéig a németeknek egyszer sem sikerült Angliában partra szállniuk és ha ebben a kimondott átoknak is szerepe volt, akkor az angol boszorkányok munkája nem volt sikertelen.
