A Hope gyémánt

A kék gyémánt az egyik legkülönlegesebb ékszer a világon, számos tragédia köthető hozzá. Az indiai kő egykoron Síva istennő szemét díszítette, a gyémántot állítólag egy pap lopta el, majd egy kereskedő hozta el a pestissel együtt Velencébe.

XIV. Lajos király vásárolta meg, és elnevezte a követ a Korona Kék Gyémántjának. A Napkirály szív alakúra csiszoltatta a követ és a szeretőjének, Madame Montespan márkinőnek ajándékozta. Ám szerelmük 15 év és nyolc közös gyermek után kihűlt. A márkinő fekete mágiával próbálta visszacsábítani a királyt, akinek ez nem tetszett, a megunt szeretőt végül kolostorba záratta. A gyémánt visszakerült a királyhoz, aki betette a kedvencek közé. Később az unokája, XV. Lajos király legfőbb királyi ékszerként viselte. Ő úgy hívta a követ, hogy: „Franciaország Kékje”. Később Marie Antionette-nek sem hozott szerencsét, a királynét ugyanis lefejezték. IV. György angol király vette meg valakitől, de pár év múlva meg is halt.

1830-ban a gyémánt Henry Hope-hoz, egy gazdag bankárhoz került, és azóta az ő nevét viseli az elátkozott drágakő.

• Egyik leszármazottja, csaknem becsődölt, házassága tönkrement, amiért felesége a gyémántot hibáztatta.
• Az új vevő megőrült és öngyilkos lett, a következő két tulajdonost pedig meggyilkolták.
• A török szultán nem sokkal az után, hogy megvásárolta, leszúrta a feleségét, őt pedig az 1909-es forradalomban fosztották meg hatalmától.
• Edward McLean-t, aki 1911-ben szerezte meg a baljós gyémántot, családjával együtt egész életében sajnálatos balesetek üldözték.

Azt mondják, hogy az elajándékozás az egyetlen mód a balszerencsét hozó gyémánt erejéből kiszabadulni. Ezért is érdekes, hogy Harry Winston amerikai ékszerész az egyetlen, akivel semmi katasztrófa nem történt, ő ugyanis elajándékozta a Hope-ot a Smithsonian Intézetnek. Itt őrzik most is.