Híres vagy „hírhedt” boszorkányok – Előszó

Kezdésnek leszögezhetjük azt, hogy boszorkányság mindig is létezett, és a pogányságban nőtte ki magát, ami majdhogynem egyidős az emberiséggel. Erre jó bizonyítékok a barlangrajzok is, amiken őseink a természet szellemeihez fohászkodtak a sikeres vadászatért. De ott vannak a híres esőtáncok és az étel-italáldozatok az isteneknek a jó termésért. Aztán ennek a szép hagyománynak vége is lett, ahogy megkezdődtek a középkorban a boszorkányüldözések és kitárta félelmetes karmait az inkvizíció. Tehát a kultusz a 18. század elejéig virágzott, és a XIX. század végén került ismét előtérbe, amikor is sikeresen összekeverték a wicca vallással, mint „modern boszorkányság”.

Tehát, más ez a fajta ősi boszorkányság, – amit legfeljebb anno nem így neveztek – és más a wicca is. És sajnos az ősi boszorkányság kapott a középkorban egy igen csúnya színezetet. Hozzá kell tenni, biztos volt, aki erre rátett egy lapáttal, hiszen bizonyára akadt olyan, aki tényleg elátkozta a szomszédját vagy elcsábította a másik férjét.

Ugyanakkor a sötét középkor híresen buta és barbár volt ebben a tekintetben. (A sötét középkor kifejezést nem szeretem ezen kívül más vonatkozásban használni, mert nagyon sok pozitív dolog történt akkor, erről majd a történelmi blogomban olvashatsz bővebben.) Eluralkodtak a hiedelmek, minden sarkon a gonoszt látták ólálkodni, és bűnbakok kellettek. Ők lettek a boszorkák, akik a rossz termésről, a betegségekről, a szegénységről és még kitudja mi mindenről tehettek.

És tudjuk jól, hogy még csak igazi boszorkánynak sem kellett lenni, ahhoz, hogy valaki máglyán végezze. Olyan „erők” mozgatták az embereket, mint a félelem, irigység, féltékenység és ez elég volt ahhoz, hogy feljelentsék a másikat. Ismerős kifejezések ma is ugye?